Új megjelenés: Take time

A „The Mind - Érezz rá” óta a gondolatolvasás már nem csak fantasy, hanem valódi játékmechanizmus, viszont a „the Mind” óta nem is akadt olyan játék, ami ezt a mechanizmust új szintre emelte volna. De ez is csak idő kérdése volt, lassan ugyanis megjelenik – magyarul is: a Take Time.

Egy varázslatos óramű foglal helyet az asztal közepén. Ezen, mint minden órán, beosztások jelölik az idő múlását. Csak a mi hétköznapi óráinkkal ellentétben nem egymást közvetlenül követő számokat jelentenek az osztások: tehát nem 1, azután 2, majd 3, hanem pl. 3, 17, aztán 21. A szabály eleinte csak ennyi: az értékeknek növekvő sorrendben kell szerepelnie. A játékosok eszerint kell, hogy elhelyezzék lapjaikat az óra körül. Ugye, nem is nehéz?

Amikor valaki sorra kerül, kijátszik egyet a kezében tartott 3-4 lap közül, képpel lefelé az óra valamely osztásához, majd a következő is kijátszik egyet valahova. Talán egy üres helyre. Így bár azt nem tudja, mekkora érték előzi meg a lapját és mekkora követi (hiszen ugye képpel lefelé játsszuk ki a lapokat), legalább azt tudja, ezen a helyen mekkora érték szerepel (ő tette oda épp most). De sokszor egy másik lap mellé helyezi majd a magáét, ugyanahhoz a beosztáshoz, ilyenkor a két lap értéke összeadódik, tehát abban az értékben sem lehet biztos, amit épp kialakított ezzel a lehelyezéssel. Hát persze, hogy nem tudhatja! Éreznie kell!

Amint mindenki kijátszotta az összes kártyáját, megfordítjuk őket, és szembesülünk azzal, hogy az óra végül is jól ketyeg-e.

Hogy némi számolásra és logikára is támaszkodhassunk, míg a gondolatolvasó tekervényeink bemelegednek, minden fordulóban lehetőségünk lesz egy-két kártyát képpel felfelé kijátszani.

Lehetetlen feladat? Ugyan! Ez csak az első fejezet legelső feladványa volt!